Irány az őszi erdő!

Irány az őszi erdő!

 

A nyári forró napok után az ősz színei, és hangulata valódi varázslat. Annyi érdekességet rejt ilyenkor az erdő, kisgyerekekkel pedig az egyik legklasszabb családi program a kirándulás, főleg mind az öt érzékszervvel.

Az erdő mágikus hely, amelyet a kisgyerek is szerethetnek, ha megtanulják a módját, hogyan.  Fedezzük fel velük együtt minden érzékszervünkkel az erdőt. Bátorítsuk őket, hogy szippantsanak nagyot a levegőből, szagoljuk meg együtt a vadvirágokat, a még nyíló vadvirágokat, mint amilyen az útszéli imola. Szedjünk szedret, mogyorót, és kóstoljuk, törjük is meg, ízleljük, milyen az íze –édes, vagy inkább savanyú-, hiszen itt valahogy még finomabb is minden, mint otthon.  Hagyjuk, had másszanak a kicsik a fára, persze csak a figyelő, segítő szemek, kezek mellett. Nem baj, ha koszosak, sárosak lesznek eközben, éppen ezért öltöztessük őket olyan ruhába, cipőbe, amelyben ezeket megtehetik. Néha álljunk meg, és csak maradjunk csendben, hallgassuk az erdőt. Kérjük meg, hogy csukja be a kicsi a szemét és figyelje a hangokat. Kortól függően adhatunk különböző feladatokat ezzel kapcsolatban: a legkisebbeknek elég, ha a hang forrását megnevezik. A nagyobbacskák már az irányt is mutathatják, a még nagyobbak csoportosíthatják azokat, mint a természet hangjai (patakcsobogás, harkálykopácsolás, a szél zúgása), vagy a civilizációból érkező zajok (motorzúgás, dudaszó, kiabálás, kutyaugatás). Sőt mesélhetünk nekik arról, melyik állat, hogy hall, például a denevérekről, vagy arról, hogy a valódi lepkék közé tartozó nagy viaszmoly hallása a legjobb az állatvilágban ugyanis a legmagasabb hangokat is meghallja: hallószerve 300 khz frekvenciájú hangokat is érzékel, míg az ember csupán 18-20 khz közelében képes a hangokat felfogni!

A kicsik nem mindig szeretnek hegynek fel, völgybe le menetelni, de ha érdekes programokat iktatunk be kirándulás közben, akkor igazi kalandtúrává és élménnyé válhat. A nyomkeresés például az egyik legklasszabb foglalatosság a kirándulás közben. Természetesen a leglátványosabb nyomok a sárban megszáradt vaddisznó, vagy őz patájának lenyomata, de más nyomokat is kereshetünk, hiszen az erdei állatok rengeteget hagynak maguk után csak tudni kell mit keressünk. Az úgynevezett életnyomok közé tartoznak például a táplálék nyomok, mint amilyen a mókus rágta toboz, és a fakérgek alatt található szúk nyomai is, vagy a pihenés nyomok, melyeket a vaddisznók hagynak maguk után.

Végül, de nem utolsó sorban a termények, szép kavicsok, érdekes alakú botok gyűjtése is izgalmas lehet. Otthon a vadgesztenyéből, makkból készíthetünk különféle állat vagy ember figurákat, míg a szép, sima felületű kavicsokat kifesthetjük temperával, akár filccel is.

Ha megtanítjuk a kisgyereknek mennyi szépség, érdekesség rejtezik az erdőben, akár csak a legkisebb kő alatt, a bokrok alján, vagy éppen a fák kérge között, kinyitjuk őt a világra. A kicsik rettentő kíváncsiak mindenre, még a legegyszerűbb, vagy számunkra, szülőknek a legtriviálisabb dolgokra is. A közös felfedezések, beszélgetések, élmények pedig egy életre szólnak, megalapozzák a jó szülő gyermek kapcsolatot, nem utolsó sorban pedig megtanítják a környezet védelmére, óvására is, Hiszen csak azt tudjuk szeretni, és védeni, amit megismerünk.