A tanév kezdésen gondolkodik az egész család

 

A tanév kezdésen gondolkodik az egész család

 

Rengeteg gyermek van a családunkban. Sokadik ágú unokatestvér, fél tesó, lányok, fiúk tömkelege. Korosztályban teljesen különbözők. Így szép a család, színesen. Ugyan még fenékig benne vagyunk a nyárban. Örülünk, hogy a gyerekek kihasználják hátul az ezeréves nagy medencét. Mégis így felnőttként, úgyis hogy nagynéniként, unokatesóként és egyébiránt a család babysittereként még a szeptemberi megpróbáltatásokat úgy istenigazából nem is ismerem, már augusztusban azon kezdek gondolkozni: mi lesz itt szeptemberben?! Az iskola/óvoda kezdésig ugyanis be kell szerezni minden szükséges felszerelést, könyvet, szótárfüzetet, tornacuccot. Pedig még csak most beszélte át a családi kupaktanács, hol, mit, kivel és mikor fognak csinálni a gyerekek a nyári szünetben. Erre ilyen hamar eljön az ősz, ezzel együtt pedig mindig egy új időszak kezdete.

Családunkban annyira változatos a korosztály összetétele, hogy az egyik apróság idén lesz kis csoportos óvodás, a másik most készül majd a középiskolai felvételire, a harmadik éppen izgul a gimnázium első napjai miatt. Persze eggyel nagyobb váltócipő, egy vadi új zselés toll, vagy egy színesebb iskolatáska kell. Mert ugye kinövik, megutálják, szétszakítják, eltörik. A felsorolás szinte végtelen. Arról pedig nem is beszélve, hogy általában egy boltban nem is nagyon kapható minden szükséges felszerelés. Az, hogy mindegyiküknek egyszerre letudjuk az iskolaszerek beszerzését a forró nyári napokon, teljességgel kizárt. Azért, hogy megpróbáljuk ezeket a fárasztó és néha teljesen feleslegesnek tűnő, óráig tartó bevásárlásokat és beszerzéseket költségkímélően és gyakorlatiasan viszonylag hamar lezavarni, még a szünidő első napjaiban leülünk és egyeztetünk a gyerekekkel, kinél milyen eszközök maradtak fenn. Nagynéniként, unokatesóként szintén részese vagyok a családi megbeszélésnek. Hiszen ki tudja, hogy a legjobb nagynéninél milyen kincsek lehetnek a fiókban?! Ugyebár a jól bevált írószerek, egy-egy kissé megfakult rózsaszín tolltartó vagy egy menő, mintás, vonalas füzet mindig van annál, akinél ennyi gyerek van a családban.

Beszélgetés közben kiderül, hogy amit egyikük már két-három év alatt megunt, de egyébként semmi baja nincs, az a másiknak már jó ideje tetszik, és nagyon szeretné ő megkapni. Később felbukkan még egy unokatesó, akivel a legmenőbb trendi lányos kiegészítőkről kezdenek el beszélgetni a nagyobbak. Hamar kiderül, van még otthon négy hasonló csilli-villi mintás ceruza tavalyról. Rögtön elosztogatják. Amikor elkezdődik a nagy csencselés, becsatlakozunk mi is az anyukákkal. Előkerülnek a jól bevált bevásárló listák, egyeztetjük a gyerekek kívánságait a szülői értekezleten felírt kötelező listával. Gyorsan kiderül az is, hogy az íróasztal fiókjában akad még 1-2 csomag bontatlan tempera készlet és pár darab elfelejtett vonalas füzet is. Nyomban korrigáljuk a beszerzendő dolgok listáját.

Mivel sikerül összeírni még a pihenés előtt a szükséges eszközöket, ruhákat és felszereléseket, picit nyugodtabban engedjük ki őket a kerti nagy medencébe. Mi pedig a teraszon jegeskávénkat kortyolgatva arra a következtetésre jutunk, hogy máris itt van egy következő feladat számunkra: megszervezni a gyerekek szobafestésének menetrendjét, a hosszú szünidőben eltöltött napokat, és ilyenkor még azért olyan távolinak tűnik az a szeptember elseje..