Mostanában színes gyurmákról álmodom

Megyünk még ma valahova? – örök kérdés ez nálunk, mely többnyire akkor hangzik el, mikor cipőinkből még a homokot sem ráztuk ki a játszóterezésből hazatérve. És ez így van jól, hiszen az egészséges gyerekek nem szeretnek a négy fal között ücsörögni.

De milyen jó programot lehet találni egy esős, hideg napon? Sétálni esőben is lehet, sőt, rendes öltözékben jót is tesz. A gyerekeket a kisebb esőzés nem riasztja vissza semmitől (ahogyan a nagyobb sem). Fel lehet végre húzni a pöttyös, krokodilos gumicsizmákat, a tigrises, vagy csodás szabású esőkabátokat egy kis dagonyázáshoz. De ezt csak erős idegzetűeknek ajánlom. Kedvcsinálónak érdemes megnézni a nálunk is kedvelt Peppa Malac sorozat azon részét, melyben Peppa az apukájával ugrál a tócsában.

Sajnos, vagy szerencsére egy egész esős napot mégsem tölthetünk a pocsolyában, főleg akkor nem, ha gyermekünk beteg, ami a szünetek kivételével bármikor megtörténhet. Ilyenkor marad a szobafogság és még barátokat sem tudunk áthívni. Ha már felolvastuk a kedvenc meséket, nem szeretnénk több mesenézést engedélyezni, társasoztunk és kirakóztunk eleget − főzzünk gyurmát!

A kedvenc gyurma receptünket öt évvel ezelőtt találtam egy barátnőm ismerősének blogjában. Akkoriban sokat gyurmáztunk, de a bolti gyurmák gyászosan beszáradtak, gumis masszává aszalódtak egy idő után. Az ilyen gyurma már semmire sem jó, beragad a kinyomó fecskendőbe, lehetetlenné téve, hogy a gyurma makaróni időben elkészüljön.

Ha olyan szép gyurmát szeretnénk, mint amilyeneket a játékboltban vásárolhatunk drága pénzért, ne hagyjunk ki semmit az alábbi hozzávalók közül: különösen ne a citromsavat, melyet befőzésnél szokás felhasználni, kis tasakban kapható, s a befőzőcukrok szomszédságában található az élelmiszerüzletekben.

Hozzávalók: 3 bögre liszt, 3 bögre víz, 1,5 bögre só, 2 evőkanál olaj, 1 evőkanál citromsav, ételszínezék

1. Kimérjük a hozzávalókat – „én is, én is”

Ez a művelet nem veszélyes, csak a konyha tisztaságára nézve. A gyerekek célja, hogy szagoljanak, kóstoljanak, tapintsanak.  A mi célunk, hogy az anyagok a lábasban kössenek ki, nem pedig a padlón. A hideg összetevőket veszedelem nélkül lehet kavargatni a kisebbeknek is. Szerencsére a hozzávalók egyike sem mérgező, bár az ételszínezéket nem kéne meginni. A tálban a hideg massza állagára nézve még nem olyan sűrű, mint a kész gyurma, inkább folyós, de ez ne ijesszen meg senkit.

2. Főzünk és keverünk – mindent a szemnek

Ebben a szakaszban megfelelő távolságba kényszerítem a bámészkodókat és jöhet a felelősségteljes felnőtt munka.  Sajnos a tűzhely veszélyes. Csiribí és csiribá: pár perc főzögetés után a massza összeáll, bár még nem ígér sok jót. Lehet, hogy kicsit csomós, de végül összeáll a kevergetésre.

3. Hagyjuk, hogy kihűljön – jaj, de izgalmas

4. Alkotunk

Ha ügyesek voltunk, a kihűlt gyurma kellemesen ruganyos, nem túl puha, nem túl kemény. Elővehetjük a sodrófát, a szaggatókat, formákat, gyurma kinyomókat, viaszos vászon terítőt, vagy rajztáblát. Az elszántabbak öltsenek védőruhát, de jó hír, hogy könnyen kijön mindenhonnan: ruha, szőnyeg, haj, stb.

Fáradozásaink ára a békésen gyurmázó gyerekcsapat látványa. A gyurmázás oldja a stresszt, segíti az önkifejezést, fejleszti a gyerekek szem-kéz koordinációját és még sorolhatnám. Bár ezt a gyurmát nem lehet kisütni, a szép alkotásokat le lehet fényképezni, s akkor örökre megmarad az emlék. Végül ne felejtsük el gondosan folpackba csomagolni a gyurmát, mert ha nem tesszük, újat kell főzni, s akkor várhatjuk a rossz időt.