Nagyon félek! Anya segíts!

 

Nagyon félek! Anya segíts!

 

A félelem egy természetes érzelem, mely a gyerekek lelki fejlődéséhez hozzátartozik. A szakkönyvek szerint legelőször nyolc hónapos korban, majd később egyre többször jelenik meg és mindig mástól félnek a kisgyerekek. Ne legyintsünk félelmeikre, hanem adjunk a kezükbe megoldást, hogyan tudnak félelmeiken úrrá lenni.

Anya! Nagyon félek a sötétben! Irtózatosan félek. – kiáltja az éjszaka közepén a hat éves. Odabotorkálok az ágyához, és hallom, hogy sír. Mellé bújok, persze a fejét rögvest a karjaimba fúrja. Ölelem őt. Érzem, ahogy oldódik benne a feszültség, a légzése is lassan visszaáll a normális ritmusra. Itt vagyok – mondom halkan. Minden rendben van. –teszem hozzá.  Mi történt? – kérdezem, a „baj” szót tudatosan kerülve. Nagyon rosszat álmodtam anya! – mondja még mindig hüppögve. Azt álmodtam, hogy jönnek a szörnyek és elvisznek. Igen, a szörnyek azok félelmetesek- mondom halkan. De képzeld, van egy szörnyűző illatom! Befújhatom vele az ágyad környékét? Az szuper lenne anya! Köszönöm. – mondja. Azért itt maradok, amíg elalszol rendben? – Az nagyon jó lenne anya! – mondja, és pár perc múlva elalszik.

Természetes, hogy félünk

A kisgyerekek sok mindentől félhetnek, mely fejlődésük során is változik. Például a csecsemők az erős hangoktól, a hirtelen mozdulatoktól félnek és ijednek meg, a nyolc hónapos babák attól, hogy anya, vagy apa nem jön érte, egyedül marad. Ez utóbbi félelmet nevezi a szakirodalom a szeparációs félelemnek. Kicsit később, óvodás korban előtérbe kerülnek a bizonyos állatoktól való félelmek, és persze a képzelt lényektől, mumosoktól, zombiktól, szörnyektől való irtózások, szorongások. Végül a kisiskolások félelmeinek tárgyait képezi többek közt a halál, a háború, a gonosz emberek, a betörők, és a természeti katasztrófák is. Nincs olyan gyerek, és felnőtt sem, aki ne ismerné milyen érzés szorongva, félelemtől bénultan egy helyben rettegni. Ám megtaníthatjuk a gyerekeinknek, hogy a félelmet kordában lehet tartani, sőt le is lehet győzni. A félelem egy természetes érzelem, mely a kisgyerek személyiségfejlődéséhez szorosan hozzátartozik, és szükséges is, hogy kialakuljanak a védelmi, és elkerülési stratégiái. Akiben nincs félelemérzet, mert soha nem tapasztalta meg azt, az nem válik óvatossá, és nem tudja a veszélyre intő jeleket sem értelmezni.

A „ne félj” nem segít

Először is, szülőként fontos, hogy figyeljünk gyerekeinkre, és ne intézzük el egy kézlegyintéssel félelmeiket. Ők a maguk szintjén nem tudják megoldani, feloldani szorongásukat, ezért fordulnak hozzánk, mint biztonságuk őrzőihez. Ha ezt annyival intézzük el, hogy ugyan már, „ne butáskodj, nem kell félni”, „ne félj”, azzal azt közvetítjük a gyerek számára, hogy az ő érzései nekünk nem jelentenek semmit, és nem is akarunk vele foglalkozni. Gondoljunk csak bele, a félelem érzése nem tud megszűnni felszólításra. Sokkal célravezetőbb, ha biztosítjuk a gyerekünket arról, hogy megértjük és elfogadjuk a félelmét, nem hiteltelenítjük azt.

Mit tehetek szülőként?

Azt is elmesélhetjük neki, hogy volt alkalom, amikor mi magunk is féltünk, amikor kicsik voltunk, és tudjuk milyen rossz ez az érzés. Tehát fontos, hogy meghallgassuk félelmeiket, majd a játék, a humor, vagy a mese erejével feloldjuk, kezeljük azokat. Rengeteg kötet jelent meg az utóbbi években, melyek a félelmeket hivatottak feloldani. Ám mi szülők is sokat tehetünk a játék erejével. Példának okáért a cikk bevezetőjében említett ötletet egy amerikai édesapa dobta piacra, egy „szörnyűző spray” formájában, amiből egy víz alakú teljesen ártalmatlan illatanyagot lehetett a levegőbe juttatni. Ezt az ötletet továbbgondolva, egy fújós palackba töltöttem vizet, majd belecseppentettem 3 csepp levendula illóolajat. Mivel az olaj nem oldódik vízben, így minden esetben használat előtt felráztam, és úgy fújtam az ágya körül a levegőbe. Ez „illatos pajzsot” képez az ágyad körül, mely elűzi a szörnyeket – mondtam neki. Nálunk ez bevált, és azóta is ha úgy érzi, használjuk a szörnyűző illatot.

Abban az esetben, ha a félelem és szorongás tartósabb ideig fennáll, vagy kényszeres cselekvések is megjelennek a kisgyereknél, esetleg a félelem fóbiává erősödik, mindig érdemes szakember segítségét kérni. Ne hagyjuk félni a gyerekeinket!