Óvodába megy!

 

Óvodába megy!

 

Elérkezett, itt van a szeptember és óvodába kell menni. Mindenki számára nagy nap ez, főleg azoknak a családoknak, ahol a kicsi még nem járt közösségbe, bölcsődébe. Az óvodába való beszoktatás az első lépcsőfoka az elválásnak, melyet ki-ki vérmérséklete szerint megélhet könnyedén, vagy nehezebben.

Félelmekkel vegyes érzelmekkel küzd ilyenkor szülő és gyermek egyaránt. Anya és apa büszke persze, de aggódik is: Vajon megállja a helyét? Talál barátokat? – zakatolnak a szülői gondolatok. A kisgyerek pedig egyfajta kalandként, valami új felfedezésére indul, ami egyszerre félelmetesen izgalmas és reményteli számára.  

 

Új élethelyzet

Amikor a kisgyerek otthonról először kerül be egy számára új közösségbe, az óvodába, az nem csak új társakat jelent számára, hanem egy teljes életmódbeli váltást, változást. Éppen ezért türelmesnek kell lennünk a kisgyerekkel, hiszen gondoljunk csak bele, tényleg gondoljuk végig, hogy mi magunk hogyan viselnénk felnőtt létünkre, ha egyik napról a másikra teljesen ismeretlen környezetben, ismeretlen szabályrendszerrel működő intézményben, ismeretlen kollégák között, ismeretlen főnökökkel kellene a helyünket megállni. Hiába mondaná valaki mellettünk, hogy nem lesz semmi baj, azért csak lenne bennünk egy kis félsz, szorongás is, ami teljesen természetes.

Folyamatában készítsük fel a kicsit

Az óvodába való beszoktatás nem az első óvodai napon kezdődik. Érdemes már jó néhány héttel elkezdeni beszélni, beszélgetni, könyveket olvasni a témában (lásd a válogatásunkat a cikk alatt). Sokkal jobban fel tud készülni az ember, így a kisgyerek is akár csak lélekben, és nem fog annyira félni, ha tudja mi is vár rá. Meséljünk neki a napirendről, mondjuk el, hogyan is néz ki egy nap az óvodában, és mit is csinálnak ott pontosan a gyerekek. Vegyük meg együtt a tornafelszerelést, válasszuk ki együtt az ovis zsákot, hiszen a készülődés segíteni fogja őt az óvodára hangolódásban. Esténként pedig mesélhetünk óvodás történeteket is. Ha van rá lehetőségünk, akkor még a beszoktatás időszaka előtt sétáljunk el az óvoda felé, nézzük meg az udvart, figyeljük a gyerekeket együtt. Érdeklődjük meg, mikor van nyílt nap az óvodában, esetleg kérhetünk időpontot a jövendő óvónénitől is pár percre, hogy megismerkedhessünk vele személyesen, akár csak egy üdvözlés erejéig.

Így könnyítheted meg a beszoktatást

Ismerkedjünk a helyi játszótereken, vagy a népszerűbb közösségi oldalak szülői csoportjaiban, és tudjuk meg, ki megy még ugyanabba az óvodába. Ha találunk egy kis barátot a gyerekünknek, akit már ismer, az nagy segítség és támasz lehet számára. Amellett, hogy elmeséljük - többször is, hiszen a kicsiknek így lehetősége jut kérdéseket feltenni – hogyan fog kinézni egy napja az óvodában, arról is meséljünk neki, és biztosítsuk arról, hogy mi lesz az, ami ugyanaz marad. Például anya jön érted délután, és hazasétálunk. Együtt fogunk vacsorázni, és az esti mesét is elmeséljük esténként ahogyan eddig is, mindig. A kisgyerekek számára a rutin, és az ismétlődő szertartások –esti fürdetés, lefekvés stb – keretet és biztonságot ad számára. Osszuk meg vele, és fejezzük ki, micsoda öröm nekünk, hogy már ilyen nagyfiú, nagylány, hogy milyen büszkék vagyunk rá, és hogy azt is tudjuk, hogy ügyes lesz, és boldogulni fog. Beszéljünk neki arról milyen klassz dolog új dolgokat tanulni, festeni, gyurmázni, számolni stb, új barátokat találni. Végül, de nem utolsó sorban a kisgyereknek nagyon érdekes mindig, ha mi magunkról, a saját élményeinkről mesélünk neki. Mondjuk el, hogy nekünk milyen volt óvodába járni, hogyan zajlottak az első napok, ki lett a barátunk. Ha számunkra ez nem volt maradandó, vagy pozitív élmény, akkor inkább kérjük meg a nagynénit, nagybácsit, barátnőnket, testvérünket, ő meséljen a gyerekünknek saját óvodás élményeiről. A gyerekeknek fontos, hogy lássák, a szüleik, rokonaik is voltak egykoron kisgyerekek, óvodások.

A beszoktatás első napjai

Minden óvodában másként zajlik a beszoktatási folyamat. A legtöbb helyen azonban megengedik, hogy az első héten a szülő is ott maradhasson a gyerekkel az óvodában. Érdemes tájékozódnunk előre, hogy az általunk választott intézményben mik a szokások, mi a protokoll. Az első egy-két napon nem kell bent töltenünk az egész napot együtt, haladjunk fokozatosan, és ezeken a napokon elég egy-két óra is, majd a hét vége felé a fél nap. Legyünk türelmesek, és bizakodóak. Ha engedünk teret gyermekünknek, hogy a maga tempójában szokhasson be az óvodába, akkor az általában zökkenőmentesen telik. Bízzunk az óvónőkben is, hogy ők tudják és értik a dolgukat, és ha sír is a csemete, hamar megvigasztalják. Végül, de nem utolsó sorban fontos a nyomon követés is, azaz otthon beszéljük át a napot, ki hogyan érezte magát. Hagyjunk időt a kicsinek, hogy ő maga meséljen. Ha nem teszi, kérdezzük ki, legyünk érdeklődőek, hogy ő mit érzett, majd azt is elmondhatjuk, mi a mi meglátásunk.

Boldog Óvodakezdést!

 

Óvodára felkészítő mesekönyvek:

Vadadi Adrienn: leszel a barátom? – Pozsonyi Pagony Kiadó 2016

Finy Petra: Az ovi-ügy – Pozsonyi Pagony Kiadó 2015

Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok – Móra Kiadó 2018

Bartos Erika: Bogyó és Babóca az óvodában – Pozsonyi Pagony Kiadó 2015

Scolar mini: Óvodás lettem – Scolar Kiadó 2014

Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában – Móra Kiadó 2017.