Sophie levele

Drága Anyukám!

Köszönöm a kismotort! Nagyon menő! Bár őszintén, én egészen jól megvoltam a sétálással és azzal, hogy vittél (nem, nincs igazad, nem cipeltettem magam!), de most ez a kismoci dolog is bejön nekem. Köszi, hogy nem a rózsaszint vettük meg, így legalább meg tudod majd különböztetni, hogy hol végződök én és hol kezdődik a motor. Azért néha elég lenne a nyolc réteg ruha helyett mondjuk öt is, így talán könnyedebben tudnám majd hajtani. Nézd csak meg a többi gyereket a játszin! Na jó, azért pólóban, zokni nélkül lehet, hogy fáznék, de úgy érzem, hogy sokszor túlzásba esel a rétegezéssel (nem, nem a csúsztatott palacsintára gondolok, azt hagyd csak úgy nyugodtan).

Akkor induljunk is! Csak még gyorsan átnézem a Peppa Pig újságban a kedvenc részem, gyorsan kipakolom a konyhaszekrény alsó polcát, csak megnézek valamit a fürdőben a fürdősjáték doboz alján (egy valamit azért hagy tegyek már bele a kádba!), építek egy Duplo tornyot se perc alatt, csak egy gyors rajz az asztalomnál… Én mindig mondom neked, hogy nem kell úgy sietni azzal a kabátfelvétellel Anya, most persze, hogy majd jól beleizzadsz! Na jól van, jól van, nem kell már is felemelni hangod, úgy is tudod, hogy hangosabban visítok mint te, szóval kérlek, ne kezdjük megint.

Na ne! Már megint te választottál csizmát?! De én a gumicsizmát akarom venni! Igen, jól értetted, nem a meleg, bélelt, téli csizmát. A gumicsizmát. Mit mondasz? Válasszak én sapkát? Na melyiket is akkor, melyiket is… A baglyosat? A macisat? Hogy került rám a téli csizma??? Persze ez már hol érdekel; legyen a macis sapka. Na végre, hogy elindultunk.

Motor! Motor! Most! Igen, muszáj már a folyosón kipróbálni. És a liftben is. Az előtérben is. Oh, ha már itt vagyunk: hány postaláda is van itt? Mindig elfelejtem… Megszámoljuk? Jaj Anya ne már, senki nem hallja a postaláda fedelek nyitogatását, komolyan, ennél halkabban már tényleg nem tudom kinyitni őket. Na jó, akkor lábujjhegyre állok – most örülsz?

Na ki a kapun!

Végre fel is pattanok a szupi új motorra. Fú de jó, fú de jó! Huhhhhh, de én inkább most sétálnék, ha nem bánod. Ha megkérlek, hoznád a mocit? Jaj most ne már, azért az az egy sarok is sarok! De érdekesek a virágok, megszámolom mind. És az autók kerekei és lámpái. És a kerítések és a szúrós bokrok. Jaj de elfáradtam… Anya, ha jól látom, a másik karodban még simán elférek… ;)