Strandolni egy egy évessel

Strandolni egy egy évessel

 

Nem vagyok nagy strandimádó. Hófehér a bőröm, tele vagyok anyajeggyel és képtelen vagyok egy helyben feküdni azért, hogy legyen valami színem. Na nem mintha a rákvörösön kívül más színt fel tudnék mutatni. Azon kívül nem nagyon tudok úszni és félek a víztől, ha a nyakamig ér, már pánikolok és indulok kifelé. Szerencsére egy tóparti városban lakunk, ahol mást se lehet csinálni mint strandolni. Az elmúlt években talán kétszer ha lementünk fürdeni, de most, hogy itthon vagyok a gyerekkel, minden átértékelődött, és ha beszállok a hering partyba még az is jobb mint a 40 fokban izzadni a nappaliban.

Szóval elkezdtünk strandra járni a 13 hónapos lányommal. Nem egyedül, annyira nem vagyok bátor, valaki mindig jön velünk. Ha messziről nézed, hihetetlenül cuki ahogy tipegni próbál a homokban a kis úszóbugyijában, epres kis kalapjában, kezében a homokozó lapáttal. Mindenkire vigyorog, dumál, dobálja a kis labdáját. Ahogy láttam, mennyire élvezi, én is felbátorodtam és bevittem a vízbe. Vittem? Ment magától! Fogtam a kezét, ő meg rongyolt be a vízbe mintha mindig ezt csinálta volna. A babauszodában látott már nagy vizet, de azért ez mégiscsak egy tó... Valószínűleg ebben is az apjára hasonlít, ő vízilabdázott régen, így aztán kicsivel jobb barátságban van a vízzel mint én. Pancsolt, pacsált, kurjongatott – tényleg tetszett neki!

Persze sok minden nem tetszik neki. Nem szereti például ha indulás előtt pelenkát vagy épp ruhát akarok ráadni. Le kell feküdnie a pelenkázóra, miközben neki fontos mehetnékje van. A krémezést kifejezetten gyűlöli, rugdos, csapkod, kész harcművészeti edzés egy felöltözést levezényelni (#anyaninja). Az autózást szereti, csak ne kellene beülni az ülésbe és lekötözni az övvel. Szerencsére még van esélyem belerakni a babakocsiba, két lépésnél többet még nem tud megtenni, így a világ végi parkolóhelyről viszonylag gyorsan eljutunk a partra. Jó döntés volt nem lecserélni a babakocsit egy kisebbre ami lehet, hogy nem foglalná el az egész csomagtartót, de cserébe nem lehetne belegyömöszölni a fél házat. Mert ugye vinni kell a pelenkázó felszerelést, váltóruhát, naptejet, törölközőt, kissapkát, napszemüveget, uzsonnának valót, vizet legalább két üvegben mert az egyik úgyis tiszta homok lesz, plusz vizet, kis rágcsát mert azt nem lehet, hogy én eszek és ő nem, plédet vagy játszószőnyeget magunk alá, játékot. Magamnak bedobok egy cserebugyit, a pénztárcámat meg egy üveg vizet, több úgyse férne el. Megérkezünk, egész Budapest a Velencei tónál pihen, egymillió ember, keressünk árnyékot. Mivel délután van, esélyünk nincs, az igazán hardcore családok már délelőtt lefoglaltak minden talpalatnyi hűvöset. Sebaj, letelepszünk egy üresen hagyott pokróc mellé, legfeljebb arrébb mennek ha nem bírják a babát (tudom, nem szép dolog, bocs mindenkitől). Kipakoljuk a fél házat, gyereket levetkőztetem, ő már indulna is, majd mosolyogva énekelve próbálom a közelben levők tudtára adni, hogy nem, nem kínzom szegényt, csak épp be akarom kenni naptejjel. Esélytelen, ő mászik én meg rohanok utána és egy-egy kenésnyit próbálok a bőrére juttatni közben. Korának sajátossága még, hogy mindent kipakol, rámol ki a babakocsiból, a táskákból, és persze dobálja a tárgyakat szanaszéjjel mert az milyen vicces, mikor anya mindig visszahozza. (Jó retriever lennék azt hiszem.) Enni csak állva tudok, közben a lábamba csimpaszkodik és bociszemekkel nyüszögve néz rám, hogy adjak már belőle de vállalom a szívtelen anya szerepét és nem, nem adok a csípős gyrosból...

Miután jól kipihentük magunkat (nem), már csak össze kell szedni a másfél kilóméteres sugarú körben szétszórt mindent, a fáradt, boldog gyereket visszaimádkozni a különböző járművekbe, remélve, hogy az ötperces út alatt nem alszik el, hazaérve kimosni a homok alól a gyereket és fohászkodni bármelyik istennek, hogy dőljön ki este és nehogy túlpörögjön a sok élménytől... Ilyen ez. Imádom.

 

Köszönjük Berczi Annamáriának, aka a Szevasz Muter megalkotójának ezt a roppant vicces és igaz blogbejegyzést.

Munkáit itt találod: http://www.szevaszmuter.hu/kapcsolat/ 

A Szevasz Mutert követheted ezeken a Közösségi oldalakon:

https://www.facebook.com/szevaszmuter

https://www.instagram.com/szevaszmuter/